Zavaros a víz, mindent felölel.
Körbevesz Téged, nem enged el.
A partok messze vannak már,
Vége, és érted kár.
Hánykódsz az élet tengerén,
Mint kardom éles hegyén.
Utadnak vége, nincs tovább.
Saját véredbe fulljál hát.
A víz már vörös, mossa arcod,
Tetteid kívánták a halálod.
Messze minden, vége már,
Talán valaki hazavár.
Hiába vár, hiába minden már…
Lelked lassan elszáll,
Szíved is megáll
Elnyelnek a tenger habjai,
S az alvilág atyjai…
…várnak…
… vége a csatádnak.
|