ddig �gy �lt sz�vemben a sok, rejtett harag,
mint alma magh�z�ban a n�gerbarna mag,
�s tudtam, hogy egy angyal kis�r, kez�ben kard van,
m�g�ttem j�r, vigy�z r�m s megv�d, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra �bred,
hogy minden �sszeomlott s elindul mint kis�rtet,
kis holmij�t elhagyja s j�form�n meztelen,
annak sz�p, k�nny�l�pt� sziv�ben megterem
az �rett �s t�n�d� kev�sszav� al�zat,
az m�sr�l sz�l, ha l�zad, nem �nn�n �rdek�r�l,
az m�r egy messzef�nyl� szabad j�v� fel� t�r.

Semmim se volt s nem is lesz imm�r sosem nekem,
merengj el h�t egy percre e gazdag �leten;
szivemben nincs harag m�r, bossz� nem �rdekel,
a vil�g ujra�p�l, - s b�r tiltj�k �nekem,
az �j falak t�v�ben felhangzik majd szavam;
magamban �lem �t m�r mindazt, mi h�travan,
nem n�zek vissza t�bb� s tudom, nem v�d meg engem
sem eml�k, sem var�zslat, - balj�s a menny felettem;
ha megpillantsz, bar�tom, fordulj el �s legyints.
Hol azel�tt az angyal �llt a karddal, -
tal�n most senki sincs.