Nem b�rta h�t tov�bb a roncsolt sz�v s t�d�
a multat �s e bomlott �veken
virraszt� gondokat, hitet, csal�d�st,
nem b�rta m�s, csup�n az �rtelem,

s az b�rta volna m�g. De megsz�k�tt a test,
szived meg�llt, a fest�k megmeredt,
�res maradt a karton �s a v�szon,
kezed nem m�l�z m�r a lap felett;

�rv�n maradt vil�god �s vil�gunk,
s�t�ten sz�nes, f�lm�rt s t�g vil�g;
bivaly, l�, munk�s, k�lt� s�r ut�nad
s a d�si templom �s a d�si f�k.

A sorsod ellen�re volt�l mester
�s p�ldak�p. Hiv�, igaz, okos;
a munk�l� id� emel ma m�r;
hi�ba omlik r�d s�r f�ldje most,

a dolgoz�k neh�zkes n�pe feldobott, -
csod�latos roncs�t a sz�rny� tenger,
h� volt�l hozz� s hozz�d az kegyetlen,
de megtanul majd s t�bb� nem felejt el.

S ha megtanult, �gy l�tja majd, ahogy te,
a k�lv�rost, a t�jat, t�rsait;
mindegy, kopors�t, kors�t mond a k�p,
vagy t�zfalat, mert minden arra int:

"Ember vigy�zz, figyeld meg j�l vil�god:
ez volt a m�lt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. �ld e rossz vil�got
�s mindig tudd, hogy mit kell tenned �rte,
hogy m�s legyen."